Napjaikban igen népszerűek a szociál-darwinista, evolucionista elméletek, magyarázatok. E tudományos és igen gyakran ál-tudományos okfejtések amellett foglalnak állást, hogy a civilizációs, kulturális (s egyéb, például gazdasági) jelenségek biológiai okokra, a természet törvényeire vezethetők vissza. Félreértések elkerülése végett leszögezném, hogy cseppet sem áll szándékomban a humánetológia, pszichológia, ökológia vagy a genetika emberi viselkedés tanulmányozásának terén – gyakran úttörő jellegű – felállított elméleteinek, kutatási eredményeinek megkérdőjelezése. Nem vitatom, hogy az ember mint faj, az élővilág tagja viselkedési mintái, kapcsolatteremtési szokásai akár evolúciós pszichológiai, akár etológiai gyökerekre vezethetők vissza. Írásom témája az effajta tudományos elméletek, eredmények argumentációként, retorikai fogásként – médiában vagy közgondolkodásban – való felhasználásának buktatói, zsákutcái. Egy ideje dühíteni kezdett, hogy akár újságcikkekben, akár köznapi beszélgetések során – többek között – a népességnövekedés kérdését, a nők és férfiak közti különbségeket, illetve a nyugati, kapitalista jellegű civilizáció jelenségeit úton útfélen a természettudományok megkérdőjelezhetetlen, objektívnak elismert, feddhetetlen és megtámadhatatlan érveivel támasztják alá. Figyelmen kívül hagyva – sőt, azokat sokszor nyíltan felszíni jelenségeknek nevezve – konkrét politikai, gazdasági összefüggéseket, kulturális tényezőket.
Legyen kint
